István a tehetségkutató után elkészítette első lemezét, majd nemrég túlélte élete első nagy koncertjét is. Sőt! A telt házas rendezvényen mindent beleadott így senki sem csalódott. Mondhatjuk, hogy pörgős az élete alig jut ideje saját magára. Azért sikerült elcsípnünk egy beszélgetésre.

Több nyilatkozatodban említetted, hogy rájöttél arra, hogy az ember egy kicsinyke porszem a világban. Lehet-e - egyáltalán kell-e - szerinted porszemnek maradni valakinek, akit immár "Csillagként" tartanak számon? Úgy értettem, picinyke fogaskerekek vagyunk csupán a nagy gépezetben, igaz, a rendszerben mindenki fontos és egyaránt számít! Így a csillagok is egyenrangúak mindenki mással, maximum egy adott időben több figyelem irányul rájuk.

Már elkészült az első lemezed. Mennyiben felel majd meg az új korong annak, ahogy eddig megismerhetett a közönség vagy épp mennyire fogunk meglepődni?A nagy koncert után most mindenképp pihenésre van szükségem, hogy a későbbiekben is azt a minőséget nyújthassam a közönségnek, mint eddig. Vannak már ötleteim, de korai volna még a folytatásról beszélni.

Nyilván tisztában vagy azzal, hogy a médiának - különösképp a bulvárnak - köszönhetően milyen "kép" alakult ki rólad. Mennyiben mutat ez átfedést a valósággal? Van-e valami, amin ezzel kapcsolatban változtatnál?Az vagyok, aki vagyok. Nem változott a személyiségem attól, hogy ismert lettem. A továbbiakban is igyekezni fogok megőrizni önmagamat. Az egyébként, hogy az emberek milyennek látnak, az leginkább tőlük függ, az ő "szemüvegükön" múlik.

Ha felajánlanának neked egy musicalszerepet - mint ahogy már hallottunk is olyan híreket, hogy nyáron esetleg szerepelni fogsz 'A bohém rapszódiája' című előadásban - elvállalnád-e? Képes lennél-e nem magadat adni a színpadon, hanem szerepet játszani?Eddig mindig magamat adtam, még sosem próbáltam egy szerepbe, más bőrébe bújni. Izgalmas feladat lehet, nem zárkózom el előle.

Némileg megfordítva az előző kérdést, ha valaki megkeresne azzal, hogy készítene egy filmet, amely a te életeden, történeteden alapul - hasonlóan ahhoz, mint például az Oláh Ibolyával készült Casting című film -, egyáltalán beleegyeznél-e, illetve eljátszanád-e benne saját magadat? Mivel a kérdés költői, a válasz is az lesz; végül is a saját életemben is "játszom", úgymond szerepelek, úgyhogy nem elképzelhetetlen a dolog...:-)

Abban hiszel inkább, hogy az ember maga alakítja a sorsát, vagy abban, hogy sorsunk van, amit be kell teljesítenünk?A delphoi jósda bejáratára azt írták néhány száz évvel ezelőtt; ismerd meg önmagad. A sors -az én olvasatomban - olyasvalamit jelent, amit "nem kerülhetsz el". Illetve mehetsz ellene, leginkább akkor, ha nem ismered önmagad, és nem tudod, a lelked mire vágyik. Az, hogy tudod, ki vagy, nagyban segít beteljesíteni a sorsodat.

Ha valamiképpen elcserélhetnéd a Csillag születikben elért eredményeidet az eredeti álmodra, egy sikeres festőművészi pályára, megtennéd-e? Nem szoktam így megközelíteni a dolgaimat, hogy "mi lett volna, ha..." Sokat kaptam a versenytől, sokat profitáltam a tehetségkutatóból. És ne felejtsük el; olyasmit csinálok, amit nagyon szeretek! Épp az imént beszélgettünk a sorsól; ha a jelenlegi látszat ellenére az a sorsom, hogy festőművész legyek, biztos vagyok benne, ez az út is valamiképpen oda vezet.

Azt mondtad egy tévéinterjúban, hogy nem sztár szeretnél lenni, hanem művész. Szerinted a kettő kizárja, vagy legalábbis hátráltatja egymást?Igen, talán nem zárja ki, de hátráltatja. Egy sztárnak folyamatosan jelen kell lennie a médiában, mindenféle kötelezettségnek kell eleget tennie, így véleményem szerint épp az alkotó munkára jut kevesebb ideje és energiája.